Egy

A szemem nehezen nyílik ki, mázsás súly húzza le, azt akarja, hogy a szemhéjam továbbra is a szemgolyómra tapadjon, csakhogy valahol legbelül mardos a tudat, hogy fel kell kelnem.

   Balra fordítom a fejemet, és már megint csak a hideg, összegyűrt paplant találom magam mellett, csak úgy, mint minden reggel.

   Mindennap egyedül ébredek fel.

   Amióta a bátyám, Terence lelépett a kis kurvájával barátnőjével, akinek annyira sem érdekelt a neve hogy megjegyezzem Angeli-vel, minden megváltozott, én egy nagy senki lettem a bátyám szemében - legalább is Angeli szerint szerintem.
   Felkelek, de ez is olyan nehéz, olyan bonyolult, olyan rémes, olyan fárasztó, olyan fájdalmas.
   Egy animának sosem könnyű a kelés.
   Főleg egy olyan animának, aki egyedül van.